Biztosan tudjátok , hogy holnap van Márton napja és az evvel kapcsolatos hagyományok, nép szokások , szólás szerint :
” Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik. ” – no sem én sem családom nem szeretne éhezni:-)
Mivel tudtam, hogy a hétvégén nem nagyon leszünk itthon, állandóan úton leszünk és nem lesz idő megfőznöm a szokásos libás menüjeimet sem ma sem holnap ezért a régóta tervezgetett liba tepertő készítését tűztem ki célul.
Pénteken délelőtt a piacon betértem a kedvenc hentesemhez és volt még neki liba hája, jujjj de örültem. Mivel tudtam, hogy aránylag sok kg-ból is nagyon kevés tepertő lesz ezért rámutattam egy általam nagyon nagynak tűnő halomra, hogy azt szeretném….2,60 kg volt. Hazafelé tervezgettem, hogy milyen sok lesz belőle és a szüleimnek is adok majd és iszonyúan büszke leszek magamra , hogy én bizony sütöttem tepertőt :-)) .
Este jött el az ideje, hogy hozzálássak.
Jó zsíros és pepecselős munka volt de élveztem…
Kb. 4-szer 4 cm-es kockákra vágtam a hájat. A gyorsfőző edényembe öntöttem , mellé zúdítottam egy fél pohár vizet. Először nagy fokozaton pár percig, aztán alacsony hőfokra vettem és kb. 30-40 perc alatt szép arany színűre sütöttem. Közben a keletkezett folyadékból lemertem de nem dobtam ki ám mert ebből lett a nagyon finom zsír. Nagyon sok zsírja keletkezett egy kb.1,5-2literes befőttes üveg tele lett vele.
A már kész tepertőt leszűrtem , konyhai papír törlőre szórtam , pici sót kapott és KÉSZ!! Kihűlés után a hűtőbe tettem.
Visszatérve a mennyiségekre a fotón látható mennyiségen felül még kb.másfélszer annyi lett összesen. Szóval aki nagyon nagyon szereti és több alkalomra szeretne bespájzolni belőle annak lehet, hogy 5-6 kg hájat kellene vennie. Mondjuk a frissen sütöttnek van illata, íze……hmmmmmm!!!!
Szóval holnap reggel ezt a kis bőség tálat teszem a család elé .
Ha vacsora lenne, biztosan forralt bort szürcsölnénk hozzá.
Ti mit főztök holnap libából vagy kedvenc éttermetekbe mentek???
Julie
Én nem sütök libát holnap.Egyik évben napos libàkat vettünk,felnevelgettük őket és aztàn alig fogyott el,mikor a tányérunkra kerültek ,úgy a szìvünkhöz nòttek.