Olajbogyós kenyér

Van egy régesrégi barátom, akivel kb 18 évesen kerültünk közös társaságba. A Dallason és ismeretlen olasz showműsorokon /senki sem beszélt olaszul persze…/ végignevetett sok év következett bulizással, tanulással, szóval a gondtalan  húszas évekkel.

Álmos ma két kisfiát nevelgeti feleségével Anitával, és jogászként dolgozik.  Nade itt jön az érdekesség: néha kirak a facebookra képeket olyan maga sütötte kenyerekről, hogy eláll a szavam! Így meginvitáltam, /és ő szerencsére boldogan vállalta/ hogy néha legyen a vendégsütőnk itt a blogon.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én többször próbálkoztam kenyérsütéssel, de sosem lett ilyen gyönyörű.

Mikor megkértem Álmost, ossza az észt nekem, mitől ilyen magas és levegős a kenyere, azt válaszolta, hogy tök egyszerű: ne stresszeljem túl. Megfogadva a tanácsot, ma rettentő stresszmentesen megsütöm a kenyerét. Ezen bejegyzés aljára este odabiggyesztem, hogy sikerült. Ha megsütitek, küldjetek képet ti is, és közzéteszem! De most Álmosé a főszerep, és az ő csudaszép alkotásáé:

Hozzávalók:

1 kg kenyérliszt

3×7 g szárított élesztő

30 g kristálycukor

20 g só

6.5 dl langyos víz

1 kis üveg jó minőségű olajbogyó

 A lisztet összemixeljük a sóval, cukorral, az élesztővel és a vízzel, aztán teljes erővel gyúrás (Álmoséknál ezt a műveletet a fiúk végzik). Takarítás után mehet a tészta egy mély tálba, a tetejére légmentesen folpack, ezt tegyük 45 percre a radiátorra, vagy bármi melegebb helyre.  Ennyi idő alatt durván a kétszeresére dagad a tészta. Vegyük ki a tálból, adjuk hozzá az apróra darabolt olívabogyót, és az egészet ismét gyúrjuk alaposan át (Beni ismét akcióban). Újabb takarítás után a tészta menjen vissza a tálba, rá folpack, és még 45 perc pihenés a radiátoron. Most már nem kétszerezi meg a méretét, de tovább hízik, és telt, kissé ragacsos állagú lesz. Az egészet finoman formázzuk olyanná, amilyennek egy cipót gondolunk, és mehet egy sütőpapíros tálcára. Ezt tegyük be 225 fokra előmelegített sütőbe, és süssük 30 percig. Tilos közben kinyitni a sütőajtót!! 30 perc után kész vagyunk, hagyjuk egy órát állni magában, és ehető!!!

Ahogy ígértem, a saját tapasztalat: mindent úgy csináltam, ahogy fent olvasható, és ez lett az eddigi legszebb és legfinomabb kenyerem!!!! Most boldogság van! Sokszor próbálkoztam, és valami sosem úgy jött össze, ahogy kellett volna, de most -számomra- tökéletes lett. Lehet, hogy tényleg beválik a ne stresszeljük túl teória???

Álmos&Julia