Változás van mi házunk táján. Bár ez nem új keletű, talán néhányan észrevettétek, hogy egy ideje egyedül írom a blogot. Libatársnőm azt kérte írjam meg kendőzetlenül, miért nem tud blogolni.
3 gyereket nevelni nem mindig sütiszagú tündérmese…. A gyerekvállalás, velük való törődés csodálatos, de teljesen kiveszi az erejét. Legkisebb manója úgy döntött éjszakai bagoly lesz, így éjszaka és nappal is igénybe van véve az én barátnőm. Azt érzi, hogy a blog most nem fér bele ebbe a teljesen gyerekekről szóló időszakba. Persze barátságunkon ez mit sem változtatott, ha szeretne visszatérni, mindig nyitva áll előtte a bejegyzések ajtaja.
Egy ideig gondolkodtam, hogy egyedül vigyem-e tovább, vagy keressek-e magam mellé egy blogíró társat. Nem sokat agyaltam, mert nagyon szeretek írni, sütni, átadni nektek mindezt.
Végül is az élet oldotta meg a hogyan tovább kérdést. Néha-néha említettem, hogy van egy majdnem 16 éves lányom, Sára. Mostanában kezdett el érdeklődni a sütés-főzés iránt, egy közös sütésünk alkalmával jött az ötlet, hogy szívesen írna mellettem.
Hát így lettünk anya-lánya blog. Én továbbra is csinálom, amit eddig, Sára pedig, ahogy gimnáziumi teendői engedik, ír nektek arról, hogyan tanul meg sütni- főzni. Lépésről-lépésre. Annyiban segítem, amennyire szüksége van rám. Ő fogja írni a bejegyzéseit, nem szeretnék olyan anya lenni, aki elvileg szabad kezet ad a lányának, majd mindenbe beleszól. 🙂
Eléggé izgul, hogy fogjátok őt fogadni, de én biztos vagyok benne, szuperül fog menni neki.
Úgyhogy fogadjátok szeretettel Sárit, az új kis Falusi Libát!
Júlia&Sára
Sárival közös fotónkat barátunk, Kissik Imre készítette. Köszönjük neki! 🙂
Kedves Éva,
Köszönjük szépen!
Nagyon tetszik, a legjobbakat nektek a jövőre nézve, mi – az olvasók – meg boldogan, érdeklődve várjuk az írásaitokat, sok sikert 🙂