Szedjétek elő a sufniból a rég elfeledett kredencet, hívjátok fel nagyit, hogy megvan-e még az ősrégi tálalója, vagy keresgéljetek a padláson, hátha van valami régi kincs. Ha más forrás nem működik, nézelődjetek a vaterán. Már 15 ezer Ft-ért találtunk ott jó állapotú kredencet.
Megmutatunk egy csodálatos felújítást. Kedves barátnőnk, Hajni egy ósdi kredencet vett kezelésbe a közelmúltban. Szerencsénkre végig dokumentálta a folyamatot, és volt olyan kedves, hogy pár sorban össze is foglalta, hogyan készítette. Hajniról annyit elárulok , hogy Hollandiában él, ott találta meg a szerelmet és a boldogságot.:) Írását dőlt betűvel emeljük ki.
No, akkor lássuk, hogyan is kell felújítani egy ilyen régi bútordarabot. Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!
Apu megmentett a szomszédból egy régi konyhakredencet. Koszosat, szuvasat, kopottat, csámpásat, arról nem is beszélve, hogy pár helyen el is volt rohadva. Egyszerűen nem hagyhatta, hogy ez a sármos ócskaság, tele múlttal, csak úgy az utcára kerüljön. Pár évet állt a sufniban, mikor rátaláltam és áthoztam a nyaralónkba… Itt is állt pár évet, addig amíg friss lakás tulajdonosok nem lettünk egy nagyvárosban. Sok terv,kisebb pénztárca és egyedi elképzelés után úgy döntöttünk, ha valaki már megcsinálta 100 évvel ezelőtt akkor inkább vesszük a fáradtságot és felújítjuk, minthogy tűzre dobnánk…Vehettünk volna már megint valamit a “mikeaban” vagy ne adj isten a holland bútor boltban, de mivel a lakásunkat egyedire terveztük, ez a választás kétségkívül nem a mi stílusunk volt. Így utólag nagyon megérte a beleszentelt hétvégéket, estéket, délutánokat mivel igazán formás része lett a nappali-ebédlő résznek.
Először csináltam egy moodboard-ot, hogy milyen stílusú, színű legyen. Ezeket az interneten talált képekből állítottam össze mint isnpiracio…
Kedvesemmel átnéztük a lehetőségeket, mert nekem ötletem az van rengeteg ,de logikus gondolkodás és kivitelezés inkább a párom erőssége, így megegyeztünk az alsó képhez hasonló stílusban.
Szétkaptuk a szekrényt, beszámoztuk a léceket, csiszoló géppel átmentünk minden egyes darabon, amíg majdnem sima felületet kaptunk. Vettünk “fa-szu” ellenes szert és bepácoltuk a fa darabokat, ami nem igazán egészséges anyagból van, ezért nagyon csini szájvédőt használtunk a folyamatban. Megragasztottuk a megrepedt részeket faragasztóval és rácsippentettünk pár kézisatut néhány órára, hogy erősebb legyen.
Eltávolítottuk a régi fogantyúkat, zsanérokat, csuklós pántokat, és kicseréltük újakra.
Kipótoltuk az eltörött darabokat. Ez totál frankeistein munka volt, ha netán egy asztalos olvassa a blogot, most tuti égnek áll a haja… A kitört rész közé beillesztettünk egy fadarabot és faragasztóval kitoldottuk egy síkba… Ez nem egyszerű faragasztó, hanem olyan ami annyira erősen dermed meg, hogy lehet bele fúrni is. Hozzácsiszoltunk és lefestettük…
A festést eredetileg kékre terveztük, de mikor lecsiszoltuk a kredencet a zöld és a vajszínű réteg színkavalkádja nagyon tetszett… Egy kicsit erős volt a színárnyalat, így enyhítettünk rajta. Lefestettük zöldre, arra pedig száradás után vajszint vittünk fel. Zománcfestékkel dolgoztunk.
Mikor megszáradt, lecsiszoltuk papírral, viszont nem csak a sarkokat, hanem a sík területeket is…Őszintén mondva a végeredmény nem tetszett… Nagyon hasonlított egy kommandós csapat kinézetéhez…Úgy döntöttem, lefestem még egyszer vajszínűre, a sarkokat még pluszban zöld festékkel is bemázoltam. Ezután már csak a sarkokat csiszoltam meg… A hatás egy kicsit a márványhoz hasonló lett.
A hátsó részt visszahelyeztük, a két részt rögzítettük egy csavarral biztonságból,ha netán valaki nekidől a szekrénynek ne boruljon rá. Az Alsó részen a lábak elrohadtak, azért volt csámpás szegény. Ide belülről helyeztünk be két fatuskót és egy szintre hoztuk egy köztes deszkával az első lábakkal.
És a végeredmény:
Szerintünk szuperszép lett! Reméljük kedvet kaptatok, úgyhogy indulhat a munka!
Ha valakit megszállt az ihlet, és nekiugrik egy felújításnak, írja meg nekünk legyen olyan kedves, be is mutatjuk itt szívesen!
Aki még gondolkodik a munkán, vagy csak nézegetné, hogyan dolgoznak mások, keressen minket a facebookon is, ide kattintva. És nem utolsó sorban köszönjük Hajninak, hogy megosztotta velünk eme sorokat és képeket!
Hajni, Julie és Julia
