Csokis-diós torta liszt nélkül

Mióta többet sürgök-forgok a konyhában, a srácaim is fogékonyabbak lettek, így elkezdtünk együtt sütni.  Az “anya taníts sütni” dologból az lett, hogy én csináltam, mondtam, ők pedig nézték. Pedig szerették volna ők készíteni, de valahogy mindig átvettem az irányítást. Ez nem volt tudatos, észre sem vettem volna, ha nem szólnak. Ezek után magamba szálltam és eldöntöttem, hogy hagyom őket kibontakozni. Én a háttérből figyelek, segítek ha kérdés van, de ők a főnökök. És innen lett számukra öröm a sütés. Olyannyira, hogy már a 10 éves fiam is készít sütiket. Ezt ő sütötte. Komolyan, nem kamuzok. Ő találta ki, hogy legyen benne csoki, és dió.  A lisztet pedig kihagytuk ebből a sütiből. A receptet persze én raktam össze, de ezen kívül annyit csináltam, hogy kivettem a kész tortát a sütőből. Nagyon finom!!! Persze elfogult vagyok, na de akkor is. Nagyon jó!

IMG_0235blog

Hozzávalók:

225 g vaj

100 g étcsoki

100 g tejcsoki

50 g kakaópor

5 egész tojás

200 g cukor

100 g őrölt dió

A vajat egy tálban megolvasztjuk a darabokra tört csokival. Kisfiam ezt mikróban csinálta, 1 percenként kivette, megnézte, elkevergette. Mikor megolvadt, hozzámérte a kakaót, és együtt jól megkavargatta. Na itt elkezdett úszni a konyha, de sebaj.

Az 5 egész tojást a cukorral robotgép segítségével  jó habosra kell verni. ( Ez fontos lépés, eltart kb 10 percig a munka, de megéri) Ha ez megvan, vegyük kisebbre a gép fokozatát, és adagoljuk hozzá a csokis vajat. Gyors keverés, majd a diót is öntsük hozzá. Ismét pár perc kavar, és kész a tészta. Elég folyós, a kapcsos formánkból 1-2 csepp ki is szökött az oldalán, ezért sütés közben alátoltam egy tepsit, bár nem volt rá szükség. De tuti ami tuti…

Tehát a 26cm-es kapcsos formába sütőpapírt vágtunk, beleöntöttük a tésztát, majd előmelegített 180 fokos légkeveréses sütőben 35 percig sütöttük.

IMG_0208blog

 

IMG_0257blog

Jó sütést kívánunk!

Élet a konyhaasztal alatt

Legkisebb fiammal 2 hete kórházban töltöttünk pár napot kruppos betegség miatt. Egyik álmatlan, plafonnézegetős éjszakán azon agyaltam, ha hazamegyünk készítek neki egy kisházikót. Valamikor régen láttam egy képet, amit nem felejtettem el. Hasonló házról készült, de azt egy hatalmas, földig érő terítőből csinálták. Ott, a kórházban végiggondoltam, hogyan készíthetném el úgy, hogy könnyen használható legyen. Rémlett, hogy lehet kapni olyan tépőzárat, aminek az egyik oldala ragasztható. Ezzel a hogyan el is dőlt. Nem vagyok egy nagy varrózseni, a tudományom kb eddig terjed. Egyenesen varrni. Olyan 3 óra alatt készült el mű. Legtöbb időt az ablakok veszik el, a többi megy gyorsan.

IMG_0145blogúj

Az a jó benne, hogy a tépőzárak segítségével fél perc alatt lehet felrakni és levenni. Erre persze a kisfiam is rájött…:)

Tehát a munka: Kimértem a hosszakat, megvettem az anyagot, szerencsére a méterárú boltban kaptunk tépőzárat is, nem kellett hosszan utánajárni. Kiszabtam az oldalakat, és körben levarrtam. Kivágtam az ablakok helyét, a széleket is levarrtam, majd vízszintesen és keresztben kapott egy kis szegélyt. A utolsó ablaknál persze el is romlott a varrógép, arra már a szomszéd nénit kértem meg. Másnapra sikerült megjavítani, akkor rávarrtam a  tépőzárakat. Kb 5 centis darabokra vágtam, 20 centinként raktunk egyet. Ugyanekkora darabokat vágtunk a ragasztósból is, egymáshoz mértük őket, felragasztottuk az asztal aljára, és indult a móka!

IMG_0159blog

 

IMG_0175blog

 

IMG_0178blog

Aranyos, jópofa kis házikó lett belőle. Legtöbbször a két fiam őrültködik bent, és nagyon élvezik.

Ha esetleg megcsináljátok, várom szeretettel a képeket. Ja, és figyeljetek az asztallap alatti tépőzár és a harisnyanadrág találkozására.:)

Julia

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!