Nálunk állandóan pohárkáosz van! 5-en vagyunk, mindenki iszik mindenkiéből /bár ez inkább a gyerekekre jellemző/, pluszban a srácok elfelejtik, melyikből is ittak, jön a következő, és így tovább… Néha estére már úszom a mosatlan poharakban.  Egy ilyen napon hangzott el férjemtől, hogy “könyörgöm, valahogy jelöljük meg a poharakat!” Én pedig kiagyaltam, hogyan is lehetne.

Ezeket a szépségeket az ikeában vásároltam./Pontosabban a barátnőm vette nekem, mert tuti megjegyezné, ha nem írnám ide! Ugye??/Itt  megtekinthető részletesebben a pohár. Tökéletesen megfelelő erre a célra. 4 decis, a  formája lehetővé teszi, hogy kézbe fogva ne a krétás részt tapogassuk, és árban is teljesen jó.

Táblafestéket ilyen kis adagban vagy hobbiboltban lehet beszerezni, vagy a Bauhausban találtam múltkor jó minőségűt 1600 Ft-ért /4dl/. Szükség lesz még maszkolószalagra, és egy kis ecsetre.

A munka egyszerű. Szalaggal körberagasztjuk az a részt, amit szeretnénk lefesteni. Itt pár megjegyzés, mert használat közben jön a tapasztalat. Felülről a pohár szájától érdemes hagyni kb 1 1/2 cm-es részt, hogy ne zavarjon az ivásban. Az enyém még éppen belefért, de ha újra festeném, kicsit nagyobb részt hagynék. Én körbefestettem a poharat, de lehet csak egy téglalapot készíteni a névnek.

Kis ecsettel dolgoztam, a Bauhausban vásárolt festékkel elég volt 1 réteg. Ezután lehúztam a ragasztót, és késszé is lehetett volna nyilvánítani a művet, de nekem nem tetszett, hogy annyira egyenes lett a festés. Így a tetején és az alján ecsettel picit elmaszatoltam. Ez a lépés kihagyható, ahogy tetszik.

Mosható, jól bírja a strapát a festék. Szerintem karácsonyi ajándéknak is tökéletes!

Karácsonyhoz még egy infó! Fent a blogkép alatt született egy Karácsony elnevezésű menüpont. Oda gyűjtöttük be a tavalyi ötleteket-sütiket. December hónapban erősen rágyúrunk az Advent témára, úgyhogy gyertek, olvassatok, reméljük találtok nektek tetszőt.

Julia

Van egy régesrégi barátom, akivel kb 18 évesen kerültünk közös társaságba. A Dallason és ismeretlen olasz showműsorokon /senki sem beszélt olaszul persze…/ végignevetett sok év következett bulizással, tanulással, szóval a gondtalan  húszas évekkel.

Álmos ma két kisfiát nevelgeti feleségével Anitával, és jogászként dolgozik.  Nade itt jön az érdekesség: néha kirak a facebookra képeket olyan maga sütötte kenyerekről, hogy eláll a szavam! Így meginvitáltam, /és ő szerencsére boldogan vállalta/ hogy néha legyen a vendégsütőnk itt a blogon.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én többször próbálkoztam kenyérsütéssel, de sosem lett ilyen gyönyörű.

Mikor megkértem Álmost, ossza az észt nekem, mitől ilyen magas és levegős a kenyere, azt válaszolta, hogy tök egyszerű: ne stresszeljem túl. Megfogadva a tanácsot, ma rettentő stresszmentesen megsütöm a kenyerét. Ezen bejegyzés aljára este odabiggyesztem, hogy sikerült. Ha megsütitek, küldjetek képet ti is, és közzéteszem! De most Álmosé a főszerep, és az ő csudaszép alkotásáé:

Hozzávalók:

1 kg kenyérliszt

3×7 g szárított élesztő

30 g kristálycukor

20 g só

6.5 dl langyos víz

1 kis üveg jó minőségű olajbogyó

 A lisztet összemixeljük a sóval, cukorral, az élesztővel és a vízzel, aztán teljes erővel gyúrás (Álmoséknál ezt a műveletet a fiúk végzik). Takarítás után mehet a tészta egy mély tálba, a tetejére légmentesen folpack, ezt tegyük 45 percre a radiátorra, vagy bármi melegebb helyre.  Ennyi idő alatt durván a kétszeresére dagad a tészta. Vegyük ki a tálból, adjuk hozzá az apróra darabolt olívabogyót, és az egészet ismét gyúrjuk alaposan át (Beni ismét akcióban). Újabb takarítás után a tészta menjen vissza a tálba, rá folpack, és még 45 perc pihenés a radiátoron. Most már nem kétszerezi meg a méretét, de tovább hízik, és telt, kissé ragacsos állagú lesz. Az egészet finoman formázzuk olyanná, amilyennek egy cipót gondolunk, és mehet egy sütőpapíros tálcára. Ezt tegyük be 225 fokra előmelegített sütőbe, és süssük 30 percig. Tilos közben kinyitni a sütőajtót!! 30 perc után kész vagyunk, hagyjuk egy órát állni magában, és ehető!!!

Ahogy ígértem, a saját tapasztalat: mindent úgy csináltam, ahogy fent olvasható, és ez lett az eddigi legszebb és legfinomabb kenyerem!!!! Most boldogság van! Sokszor próbálkoztam, és valami sosem úgy jött össze, ahogy kellett volna, de most -számomra- tökéletes lett. Lehet, hogy tényleg beválik a ne stresszeljük túl teória???

Álmos&Julia

Eldöntöttem, hogy tehetséges barátaimat, akik letettek valamit az asztalra, be fogom mutatni nektek. László Zsuzsival kezdődött a sor, aki grafikusként dolgozik. Szuper munkáit ide kattintva újra megnézhetitek. Komolyan mondom, érdemes!

Ez a bejegyzés Gabi barátnőmről fog szólni, és az ő írói munkásságáról. Gabival összehozott minket a sok közös: korunk, anyaságunk, sütés-főzés iránti szenvedélyünk.

Engem lenyűgöznek az olyan személyiségek, akik igazán jók valamiben. Emellett kitartóan harcolnak, hogy elérjék céljukat. Gabi megírt, és kiadott 3 éve egy könyvet Apály címmel, majd ezt követte idén a második rész, a Dagály. Mindezt úgy, hogy nem állt mögötte hatalmas kiadóóriás, hanem egymaga szerkesztette és dobta piacra könyveit.

Célja, hogy az olvasás élménye mellett beteg gyermekeket támogasson. A Sherion Woods könyvek vételárából ötven – ötven forinttal segít különböző Alapítványokat.

Gabi

Gabi így mesélt első könyvéről, az Apályról: Egy este feküdtem az ágyamban és eszembe jutottak a sellők. No, gondoltam, róluk még nem olvastam nekem tetsző könyvet, és olyan filmet sem láttam, amelyben elvarázsolhatott volna a világuk. Teremtettem hát magamnak egyet. Néhány nap elteltével valahol egészen máshol találtam magam. Távol a nagyváros ricsajától, távol a mindennapi problémáktól. Loriában voltam. Sherion voltam. És kétségbeesetten egyensúlyoztam szárazföld és óceán, valóság és képzelet közt.

A könyv tartalmából:

Akad egy kis probléma: Clive ember, Sherion pedig sellő – és ez utóbbit Clive nem tudja. Ám amikor a Sellő Tanács váratlanul támadást hirdet az emberek ellen, a szülei halála óta a szárazföldön élő Sherion élete egy szempillantás alatt válik álomból rémálommá. A szeretett férfit elrabolják, és agresszív hajtóvadászatot indítanak a lány után. Sherion, hogy Clive-ot és az embereket megmentse, hosszú évek óta először újra visszatér az óceánba, a sellők fővárosába, Loriába. Elfeledett ismerősök, ellenségeknek vélt leopárdfókák, üresfejűek, meg egy különleges sellő harci egység és annak vezetője, Rob segítik viszontagságos útján, hogy kideríthesse kik, és miért rabolták el Clive-ot, és ki vezeti az embereket lemészároló, mindent elsöprő tengeri állatok seregét. De a kérdések újabbakat szülnek, és Rob színre lépése megkérdőjelezi Sherion megingathatatlannak tűnő érzéseit Clive iránt…

Pár év eltelte után megjelent a kötet második része. Gabi a Dagályról: Hosszú idő telt el az Apály boltokba kerülése óta, de úgy érzem megérte várakozni, mert ezáltal egy tartalmasabb, kiforrottabb kötetet kaphatnak kézbe az olvasók, a rajongók. Sherion Woods csodálatos, de egyben kegyetlen utazása végigvezet minket egy árva lány nővé érésének mérföldkövein, és a sellőtársadalom eddigi legnagyobb belső kudarcán. A sellőnép veszélybe kerül, és mindennek kiváltója egy fajtájuk béli, aki aljas eszközökkel, közvetetten próbálja megbuktatni népét. A Dagályban különleges, új lények is felbukkannak, akik egészen más irányba sodorják a cselekményt.

A könyv tartalmából:

Eldőlni látszik egy fontos kérdés: Sherion választott a két férfi, Rob és Clive közül, és megfontoltnak tűnő lépésre szánja el magát. Ám megoldás nélkül marad egy másik, sokakat érintő probléma, hiszen a sellő nép ellensége, Joulart továbbra is szabadon, erejét fitogtatva úszkál az óceánok vizében. Az események tovább forrnak a sellőlány körül, és egy váratlan haláleset teljesen felborítja a nemrég barátokra, majdhogynem igazi családra lelő lány életét.

És a bejegyzés legjobb része!!! Gabi boldogan felajánl két jelentkezőnek 1-1 példányt a kötetekből. Ha kedvet kaptál elolvasni a könyveket, vagy ajándékba adnád karácsonyra, írj nekünk a falusilibak@gmail.com címre annyit, hogy érdekel a dolog. Bónuszból -na és az én kíváncsiságom kielégítésére-  ha van kedved írd meg azt is, mióta olvasod a blogot, és hol találtál rá. / Ez nem kötelező persze, de cserébe a könyv mellé küldök valami finom sütit.:)) /

Ha bővebben ismerkednél a könyvvel és Gabival, ide kattintva megteheted. Szeretettel vár minden érdeklődőt!

November 30-ig várjuk a jelentkezéseket, december 1-én sorsolunk. A nyerteseket ezen bejegyzés végén közzétesszük!

Kisorsoltuk a két győztesünket! Ők Kovács Anita és Bak Judit!!! Köszönjük mindenkinek, hogy játszott!

Gabi&Julia

Ez egy olyan “anyaaaa csinálj valamit” vasárnapi süti volt. Anyának persze nem sok kedve volt sütögetni éppen… Egyik bevált keksz receptet variáltam át tök egyszerűre, hogy még a csoki olvasztással se kelljen bíbelődnöm.

Szuper jó lett! Meg is lepődtem, majdhogynem jobb is lett így kakaóval, mint csokival.  És egyszerű, ami nem elhanyagolandó tény. Csak összekevergetni ezt-azt pár perc alatt. Hűtőben kell csücsülnie a tésztának, legközelebb úgy csinálom, hogy este bekeverem, és reggel sütöm.

Hozzávalók kb 32 darabhoz:

220 g cukor

200 g vaj

60 g kakaó

3 egész tojás

200g liszt

1 1/2 tk sütőpor

csipet só

kis porcukor a hempergetéshez

A vajat mikróban megolvasztottam, kézi habverővel hozzákevertem a cukrot, majd a kakaót, és az egész tojásokat. A lisztbe elkevertem a sütőport, és a sót. Összevegyítettem a kakaós masszával. Kis kavargatás, és mehet a hűtőbe.

 4-5 órát kéne állnia, az éjszaka még tökéletesebb. Volt, hogy a srácok már nagyon követelték, így a mélyhűtőbe tettem 1-2 órára, úgy sütöttem.

Diónyi golyókat formáltam, és porcukorban meghempergettem őket. Sütőpapíros, vagy teflonos tepsin, egymástól kb 10 cm-es távolságra sültek.

Előmelegített, 180 fokos sütőben 12 perc alatt megsülnek. Kívül ropogós, belül puha…

Julia

Nem mindig van időm hiperszuper, munkás ünnepi tortákat készíteni. Így volt ez lányom legutóbbi szülinapján is. Viszont találtam egy tök jó ötletet, ami egyszerűbb, nem olyan munkás, rettenetesen mutatós, a srácok odavoltak érte!

Én általában hétköznapokon nem veszek cukorkákat, így mikor a torta tele volt pihe-puha, és keményebb finomságokkal, nagy sikert aratott.

Leírom a torta receptjét is, de bármilyen számotokra bevált, szeretett alaptésztával és krémmel készíthető. A tetejét jól megszórjuk csokikkal-cukrokkal, és kész a szülinapi torta!

A tésztához /bögrében mérve  2.5 dl-es/

2 1/2 bögre liszt

2 tk sütőpor

1 tk szódabikarbóna

fél tk só

4 egész tojás

1 1/2 bögre cukor

1 bögre olaj

1 bögre tej

Ez a típusú tészta akkor lesz puha és magas, ha szobahőmérsékletű tojást használunk. Én általában 1-2 órával a felhasználás előtt kiveszem a hűtőből.

A lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót egy tálba öntöm. Másik tálba elkezdem robotgéppel felverni az egész tojásokat a cukorral. Ez eltart egy ideig, míg jó habos lesz, kb 6-7-8 perc…

Mikor már okés, mehet hozzá a bögre olaj, és tej. Alacsonyabb fokozaton még keverem kb 1 percig, majd hozzáöntöm a lisztes keveréket, és egy spatulával óvatosan elkevergetem.

2 adagban sütöttem meg, 18 cm-es formában. Előmelegített 180fokon, kb 20 percig sült darabonként.

A krémhez:

3 tojás

2 citrom leve, reszelt héja

10 dkg cukor

10 dkg vaj

1 doboz natúr sajtkrém (200g)

Gőz fölött /lábasba 1-2 dl víz víz, rá az edény, de az alja ne érjen a vízbe, és a víz forrjon/kézi habverővel elkeverjük a 3 tojást a citromok levével, héjával, és a  cukorral addig, amíg sűrű masszát nem kapunk. Ekkor mehet hozzá a vaj, jól elkeverjük, majd hűlni hagyjuk. Amikor kihűlt, belekevertem a krémsajtot.

Ezután már csak a rétegezés jön. Felvágás előtt kicsit pihentettem, hogy összeálljon a torta. A cukrok-csokik csak vágás előtt kerültek fel, mert a krémben elkezdenek olvadni picit.

Julia

Ez egy nagy kedvenc csokitorta, a  tetején kókuszos habbal. Ha nem szereted a kókuszt, egyszerűen kihagyod, és akkor egy finom tejszínes csokitorta lesz belőle.

Ez a csokikrém nagyon finom, én használom mindenféle sütibe-tésztába.

Hozzávalók:

A tésztához / 2.5 decis bögrében mérve /

1  1/2 bögre liszt

1tk sütőpor

1tk szódabikarbóna

1/2 bögre kakaó

csipet só

2 egész tojás

3/4 bögre cukor

1/2 bögre olaj

1/2 bögre tej

Egy tálba beleöntöttem a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, sót, kakaót.
Egy másik tálba 2 egész tojást elkezdtem felverni robotgéppel, majd hozzáadtam a cukrot. Ezt is vertem kb 2 percig, majd folyamatosan kevergetve ment hozzá az olaj, és a tej.  Ezt így együtt picit még vertem , majd jöhet hozzá a lisztes keverék folyamatosan, kisebb adagonként óvatosan elkeverve. 26 cm-es kapcsos tortaformába sütőpapírt vágtam, beleöntöttem a tésztát, és előmelegített 180 fokos sütőben 20 perc alatt megsült.

Amíg hűlt a tészta, elkészítettem a krémet.

Hozzávalók a csokis krémhez:

5 dl tej

4 tojássárgája

25 g keményítő

25 g kakaó

pici só

200 g tejcsoki

Egy tálban /amit később fel tudok tenni a tűzhelyre/ a hideg tejben kézi habverővel elkevertem a  tojások sárgáját, keményítőt, pici sót. Felraktam a tűzhelyre, mikor langyos, hozzákevertem a kakaót, majd a darabokra tördelt tejcsokit. Plusz cukor nem kell hozzá, a tejcsokiban lévő elég. /Készíthető étcsokival is, ebben az esetben pár kanál cukrot, barnacukrot, nádcukrot -ki mit szeret- szoktam tenni hozzá./ Állandó kevergetés mellett felforraltam. Egy picit hagytam hűlni, de még melegen ráöntöttem a kapcsos formában lévő tésztára.

Így hagytam teljesen kihűlni. Majd rákanalaztam a kókuszos tejszínhabot, és kész is.

A tejszínhez:

2.5 dl hideg habtejszín

10 ek kókusz

2 ek porcukor

A tejszínt a porcukorral felvertem. Hozzákevertem a kókuszt, de ezt már csak egy kanállal óvatosan.

Julia

Több mint két éve költöztünk, de az előszobafalhoz nem nagyon nyúltunk a festésen kívül. Vártam valami ötletre, inspirációra, amire  gondolkodás nélkül azt mondom, hogy EZ AZ!

Jó sokáig nem jött, de nyáron végre megláttam Anita blogján, az Inspirációkon!!! Tökéletesen illett az előszobánkba, könnyen megvalósítható, és mindent tud, amire szükségünk van.  Az eredeti bejegyzést, a részletes hogyan készül fotókkal ide kattintva tudjátok megnézni. Köszönet az ötletért!

Itt pedig a mi változatunk:

Ismét megmaradt faanyagot használtunk. Hajópadlót, felülre pedig 5×5-ös párnafát. Méretre vágtuk, átcsiszoltuk, felfúrtuk.

A falat mosható festékkel festettem le. Ez a gyerekek miatt nálunk fontos volt, mert állandóan tapicskolják jövés-menés közben. A fát vizes alapú fehér zománcfestékkel kentük. Végén jött  a plusz ötlet, hogy táblafestéket  is használjunk, így a srácoknak saját névre szóló részeik lettek akasztókkal. Ja, és egy jó hír táblafesték ügyben! Eddig az volt a tapasztalat, hogy mindenhol túl nagy kiszerelést láttam elég drágán. Ezzel annyi volt a gond, hogy táblafestékből nem kell sokat felhasználni egy-egy felületre. Nagy része megmaradt, ezt jobb híján elajándékoztuk. Nyáron viszont felfedeztem, hogy a Bauhausban 1600 ft-ért kapható majdnem 4 dl. Lefestettem vele ezt, plusz még egy jó nagy darab/kb 3 nm/ területet a gyerekszobában, és még mindig megvan kb a fele. Ugye mekkora boldogság? 🙂

Julia