Változás van mi házunk táján. Bár ez nem új keletű, talán néhányan észrevettétek, hogy egy ideje egyedül írom a blogot. Libatársnőm azt kérte írjam meg kendőzetlenül, miért nem tud blogolni.

3 gyereket nevelni nem mindig sütiszagú tündérmese…. A gyerekvállalás, velük való törődés csodálatos, de teljesen kiveszi az erejét.  Legkisebb manója úgy döntött éjszakai bagoly lesz, így éjszaka és nappal is igénybe van véve az én barátnőm. Azt érzi, hogy a blog most nem fér bele ebbe a teljesen gyerekekről szóló időszakba. Persze barátságunkon ez mit sem változtatott, ha szeretne visszatérni, mindig nyitva áll előtte a bejegyzések ajtaja.

Egy ideig gondolkodtam, hogy egyedül vigyem-e tovább, vagy keressek-e magam mellé egy blogíró társat. Nem sokat agyaltam, mert nagyon szeretek írni, sütni, átadni nektek mindezt.

Végül is az élet oldotta meg a hogyan tovább kérdést. Néha-néha említettem, hogy van egy majdnem 16 éves lányom, Sára. Mostanában kezdett el érdeklődni a sütés-főzés iránt, egy közös sütésünk alkalmával jött az ötlet, hogy szívesen írna mellettem.

Hát így lettünk anya-lánya blog. Én továbbra is csinálom, amit eddig, Sára pedig, ahogy gimnáziumi teendői engedik, ír nektek arról, hogyan tanul meg sütni- főzni. Lépésről-lépésre. Annyiban segítem, amennyire szüksége van rám. Ő fogja írni a bejegyzéseit, nem szeretnék olyan anya lenni, aki elvileg szabad kezet ad a lányának, majd mindenbe beleszól. 🙂

Eléggé izgul, hogy fogjátok őt fogadni, de én biztos vagyok benne, szuperül fog menni neki.

Úgyhogy fogadjátok szeretettel Sárit, az új kis Falusi Libát!

Júlia&Sára

Sárival közös fotónkat barátunk, Kissik Imre készítette. Köszönjük neki! 🙂

Ez most egy kicsit más bejegyzés lesz, mint amit megszoktatok.

Azt tudjátok, hogy nem vagyok tanult cukrász, hobbi szinten űzöm, hatalmas nagy szerelmem a sütés. Készülök cukrász iskolába, mert komoly terveim vannak a jövőre nézve, remélem ez is eljön nemsokára. De addig is! Segítséget szeretnék kérni cukrászoktól, hozzá értő emberektől. Ami néha kifog rajtam, az a vajkrém. Pontosabban a sajtkrémmel, tejszínnel, tehát tejtermékkel lágyított vajkrém. Azt tudom, hogy a vaj-porcukor párosából gyönyörű, fényes, jól kezelhető krémet lehet készíteni, de mi nem szeretjük, ez nekünk túl tömény. Ezzel gondolom nem vagyunk egyedül, többen írtátok, hogy ez nem a kedvenc. Na és innen fogott ki rajtam a dolog…

Hétvégén elkészítettem barátnőmnek egy régebbi tortámat. Emlékeztek erre a színátmenetes tortára?

Ide kattintva olvashattok róla. A krém, ami eddig tökéletesen működött többször, sokszor, az utóbbi pár alkalommal nem úgy ment, ahogy kellett volna. Gyönyörűen kikevertem a vajat a porcukorral. Ilyenkor tényleg annyira szép, teljesen oda vagyok érte. De az íze… A tömény vaj a tortában… Ezért lágyítottam mascarponéval. Ahogy hozzákevertem, rögtön összeesett a krém. Túrós lett, folyós, nem lehetett színezni sem. Próbálkoztam újra hűtéssel, nem lett jobb a helyzet. Itt álltam majd’ fél kg mascarponéval, majdnem ugyanennyi vajjal, és egy szörnyű túrós krémmel. Mivel sajnáltam, persze, hogy sajnáltam a kukába dobni, tovább próbálkoztam.

Az egészet beleöntöttem egy lábasba, és addig melegítettem, míg elkezdett forrni. Majd ezt visszahűtöttem. Kitettem a hidegre, kis időre a hűtőbe. Az így kezelt krém csodaszép lett. Sima, fényes, jól formázható. Szép tortát tudtam csinálni, barátnőm is boldog volt, úgyhogy hurrá, minden jól ment a végén.

Azon gondolkodtam, hogy biztosan van ennek egy egyszerűbb, könnyebb módja is. Elkezdtem kutakodni a neten, de nem nagyon találtam elfogadható megoldást. Csak sok más sütihez sok hozzászólást olyanoktól, akik ugyanígy jártak, mint én.

Tehát segítséget várok bárkitől, aki hozzáértő, és tudja a tutit. Legyen egy bejegyzés, ami erről szól, ezzel talán sokunknak segítünk, hogy megtaláljuk a tökéletes vajkrémet, ami lágy, könnyen kezelhető, de nem nehéz vajízű. És persze nem túrósodik össze.

Szeretettel várom a kommenteket, vagy a méleket, azokat is kiteszem ide. Címünk: falusilibak@gmail.com

És akkor jöjjön a megoldás: Több levelet kaptam hozzáértő cukrászoktól, akik elárulták nekem a titkot:

Az a legfontosabb, hogy ne legyen eltérő a két anyag hőmérséklete, mert a zsíros vaj, és a vizesebb sajtkrém/mascarpone/ csak így hajlandóak egymáshoz simulni. Célszerű először a vajat kihabosítani a cukorral, és kis adagokban ahhoz hozzáadni a mascarponét, krémsajtot, tejszínhabot.

A felfőzés dolog azért működött, mert így a kettő együtt elérte ugyanazt a hőmérsékletet. Egy cukrász hölgy szerint ez bármikor elérhető megoldás, ha minden előkészület ellenére összetúrósodik a krémünk. Ilyenkor ne tegyük rögtön hűtőbe, hanem hagyjuk picit hűlni, dermedni szobahőmérsékleten, ezek után mehet a hűvösre. Az így elkészített krém minden bizonnyal sima és szépen dolgozható lesz.

Egy másik kedves cukrász ugyancsak ezt tanácsolta, ő még annyit írt, hogy erre a krémre nincs is pontos recept, hanem érzésre megy. Mindenképpen a vajjal kezdjük, ami szobahőmérsékletű legyen. Ezt habosítsuk ki annyi porcukorral, amennyit kívánunk. Ezek után kanalanként adjuk hozzá a tejterméket, amit választunk. Mindaddig, míg a célnak megfelelő állagú krémet kapjuk. / Ez ugye függ attól, mire szeretnénk felhasználni. Cupcake-re például kicsit sűrűbb állagú kellhet, tortába töltve lehet lágyabb./

Remélem ezekkel a tanácsokkal tudtunk segíteni másoknak is.

Köszönet értük: Kopenkának, Limarának, Annának és Tamásnak…

Van, hogy egyes sütiknél nem találom a megfelelő címet. Mint ennél sem. Kuglóf formában sült, de nem hagyományos kuglóf. Lehetne gyümölcskenyér, de abban nincs mák. Citromos-mákos is lehetne, de másféle sütit hívnak így. És még sorolhatnám… Így lett az, ami.

Ez a valami, ami nagyon finom. NAGYON! És elnézést kérek ezúton mindenkitől, aki újévi diéta fogadalmat tett, hogy ilyen képeket mutogatok…

Hozzávalók:

150g dió

200g mazsola

100g aszalt szilva

50g egész mák

1 citrom héja és leve

5 egész tojás

180 g cukor

250g vaj

250g liszt

1 tk sütőpor

Tetejére:

1 citrom leve

8-10 csapott ek porcukor

Apróra vágtam a diót és az aszalt szilvát. Beleöntöttem egy tálba a mazsolával együtt. A citrom héját lereszeltem, ezt is hozzádobtam, majd leöntöttem az egészet a citrom levével. Félretettem, amíg az egész tojásokat a cukorral robotgépem segítségével jó habosra kikevertem. (kb 7-8 perc) A vajat megolvasztottam mikróban, hozzádolgoztam a tojásokhoz. A robotgépet lassabb fokozatra állítottam, és kanalanként hozzákevertem a sütőporos lisztet is. Legvégén ment bele a citromban ázott dió-mazsola keveréke, és a NEM darált mák. Még kevertem pár percig, továbbra is a legkisebb fokozaton, és kész is.

Én szilikonos kuglóf formában sütöttem. Nagyon szeretem, mert még rögtön melegen könnyen ki lehet belőle borítani. Ha nem szilikonosban sütitek, érdemes kikenni vajjal, és belisztezni sütés előtt a formát.

Előmelegített, 180 fokos, légkeveréses sütőben pont 1 órát sült. Persze minden sütő más, ezt is tűpróbával lehet ellenőrizni.

Még melegen a tetejére öntöttem a citromos öntetet. Ami nagyon egyszerű, 1 citrom levét a porcukorral összekeverjük.

Julia

Azért kapta ezt a fura elnevezést, mert perec tésztából készül, ugyanolyan eljárással. Én már nem is nagyon csinálok másféle zsemlét, mert ez annyira de annyira ízlik nekünk!

Tudom, hogy kissé macerás a kelesztés-formázás-kelesztés-főzés-sütés folyamata, de nagyon megéri. Én egyszerre sokat, dupla adagot szoktam készíteni. Megeszünk párat még melegen, a többit pedig berakom a mélyhűtőbe.

Srácaimnak ebből szoktam csomagolni a suliba. Reggel csak kikapom a hűsről, 1-2 percre berakom a mikróba, és tökéletes!

Hozzávalók 16 darabhoz:

1 kg fehér búza finomliszt

2 ek olaj

25g friss élesztő

550 ml langyos tej

3 tk só

1tk cukor

Főzéshez:

1 l víz

2tk szódabikarbóna

1ek cukor

A sós öntethez a tetején: /elhagyható/

2 ek liszt

1ek só

víz /annyi, hogy a tejfölnél kicsit folyósabb állagú legyen/

Egy nagy tálba beleöntöm a tészta összes hozzávalóját, és kézzel elkezdem összedolgozni. Mikor már összeállt, kirakom a pultra, és ott szép sima tésztává gyúrom. Ez kb 10-15 perces munka. Akkor jó, ha már fényes, és nem ragad.

Ekkor visszateszem a nagy tálba, letakarom, és meleg helyen hagyom kelni másfél órát.

Ez idő alatt kb a duplájára dagad. Kiveszem, 16 részre vágom, és zsemléket formázok belőle. Ide kattintva megtaláljátok a videót, amiből a formázást tanultam.  (2:55-nél indul ez a rész)

A golyócskákat olajozott tepsire rakom, letakarom, és még fél órát hagyom pihenni.

Főzés előtt

Ezalatt felforralom a vizet a szódabikarbónával és a cukorral. A zsemlék mindkét oldalát főzöm benne 1-1 percig.

Visszateszem a kiolajozott tepsikre, ezután már csak addig pihen, míg melegszik a sütő. Lehet sütni sütőpapíron is, de arra oda kell figyelni, hogy szilikonos legyen, különben ráragad sütés közben a papír. Én már jártam így sajnos. Azóta sütöm olajozott tepsin. Sütés előtt éles késsel bevagdosom a tetejét kb fél centi mélyen.

200 fokos, előmelegített, légkeveréses sütőben sütöm 15 percig. Ekkor kiveszem, és meglocsolom a liszt-só-víz keverékével, majd még 10 percre visszatolom a sütőbe. Ezen 25 perc alatt jó ropogósra sül, mi így szeretjük. Ha ez valakinek annyira nem jön be, 20 perc sütés is elég.

Ha nem tesztek rá lisztes-sós keveréket, akkor persze nem kell vele csinálni a sütés 25 perce alatt semmit, csak várni a csodát…

Julia

Mióta többet sürgök-forgok a konyhában, a srácaim is fogékonyabbak lettek, így elkezdtünk együtt sütni.  Az “anya taníts sütni” dologból az lett, hogy én csináltam, mondtam, ők pedig nézték. Pedig szerették volna ők készíteni, de valahogy mindig átvettem az irányítást. Ez nem volt tudatos, észre sem vettem volna, ha nem szólnak. Ezek után magamba szálltam és eldöntöttem, hogy hagyom őket kibontakozni. Én a háttérből figyelek, segítek ha kérdés van, de ők a főnökök. És innen lett számukra öröm a sütés. Olyannyira, hogy már a 10 éves fiam is készít sütiket. Ezt ő sütötte. Komolyan, nem kamuzok. Ő találta ki, hogy legyen benne csoki, és dió.  A lisztet pedig kihagytuk ebből a sütiből. A receptet persze én raktam össze, de ezen kívül annyit csináltam, hogy kivettem a kész tortát a sütőből. Nagyon finom!!! Persze elfogult vagyok, na de akkor is. Nagyon jó!

Hozzávalók:

225 g vaj

100 g étcsoki

100 g tejcsoki

50 g kakaópor

5 egész tojás

200 g cukor

100 g őrölt dió

A vajat egy tálban megolvasztjuk a darabokra tört csokival. Kisfiam ezt mikróban csinálta, 1 percenként kivette, megnézte, elkevergette. Mikor megolvadt, hozzámérte a kakaót, és együtt jól megkavargatta. Na itt elkezdett úszni a konyha, de sebaj.

Az 5 egész tojást a cukorral robotgép segítségével  jó habosra kell verni. ( Ez fontos lépés, eltart kb 10 percig a munka, de megéri) Ha ez megvan, vegyük kisebbre a gép fokozatát, és adagoljuk hozzá a csokis vajat. Gyors keverés, majd a diót is öntsük hozzá. Ismét pár perc kavar, és kész a tészta. Elég folyós, a kapcsos formánkból 1-2 csepp ki is szökött az oldalán, ezért sütés közben alátoltam egy tepsit, bár nem volt rá szükség. De tuti ami tuti…

Tehát a 26cm-es kapcsos formába sütőpapírt vágtunk, beleöntöttük a tésztát, majd előmelegített 180 fokos légkeveréses sütőben 35 percig sütöttük.

Jó sütést kívánunk!

Legkisebb fiammal 2 hete kórházban töltöttünk pár napot kruppos betegség miatt. Egyik álmatlan, plafonnézegetős éjszakán azon agyaltam, ha hazamegyünk készítek neki egy kisházikót. Valamikor régen láttam egy képet, amit nem felejtettem el. Hasonló házról készült, de azt egy hatalmas, földig érő terítőből csinálták. Ott, a kórházban végiggondoltam, hogyan készíthetném el úgy, hogy könnyen használható legyen. Rémlett, hogy lehet kapni olyan tépőzárat, aminek az egyik oldala ragasztható. Ezzel a hogyan el is dőlt. Nem vagyok egy nagy varrózseni, a tudományom kb eddig terjed. Egyenesen varrni. Olyan 3 óra alatt készült el mű. Legtöbb időt az ablakok veszik el, a többi megy gyorsan.

Az a jó benne, hogy a tépőzárak segítségével fél perc alatt lehet felrakni és levenni. Erre persze a kisfiam is rájött…:)

Tehát a munka: Kimértem a hosszakat, megvettem az anyagot, szerencsére a méterárú boltban kaptunk tépőzárat is, nem kellett hosszan utánajárni. Kiszabtam az oldalakat, és körben levarrtam. Kivágtam az ablakok helyét, a széleket is levarrtam, majd vízszintesen és keresztben kapott egy kis szegélyt. A utolsó ablaknál persze el is romlott a varrógép, arra már a szomszéd nénit kértem meg. Másnapra sikerült megjavítani, akkor rávarrtam a  tépőzárakat. Kb 5 centis darabokra vágtam, 20 centinként raktunk egyet. Ugyanekkora darabokat vágtunk a ragasztósból is, egymáshoz mértük őket, felragasztottuk az asztal aljára, és indult a móka!

Aranyos, jópofa kis házikó lett belőle. Legtöbbször a két fiam őrültködik bent, és nagyon élvezik.

Ha esetleg megcsináljátok, várom szeretettel a képeket. Ja, és figyeljetek az asztallap alatti tépőzár és a harisnyanadrág találkozására.:)

Julia

10 éves fiamhoz átjönnek a haverjai holnap, először lesz nálunk gyerek szilveszteri buli. A nagy játszásban valószínűleg nem lesz idejük leülni rendesen vacsizni, meg amúgy is, “anyaaaa csak valami rágcsit csinálj” kérés jött ma tőle. Aztán lehetőleg csendben vonuljunk be a szobába. Mert ő már nagy… És bulizik. Ez van.:)

Ez két pofon egyszerű finomság leveles tésztából. Tényleg gyorsan megvan, gyerekekkel is el lehet készíteni. Én a kisebbik fiammal dolgoztam, nagyon élvezte. Holnap újra elkészítem, hogy frissen kapják a fiatalok. Utána persze csendben bemegyünk a szobába… 🙂

Hozzávalók a dióshoz:

500g mirelit leveles tészta

15 dkg őrölt dió

porcukor a dióhoz /ez tetszés szerint, ki mennyire édesen szereti, én 5 ek cukrot tettem bele/

1 tojás a kenéshez

A tésztát kiolvasztottuk, és jó nagy, kb 4mm vastagságú téglalappá nyújtottuk.

Ezt középen félbevágtuk, az egyiket félretettük, másikkal dolgoztunk tovább. Megkentük tojással, és kisfiam jól teleszórta dióval.

Félbehajtottam, és kb 1 cm-es rudakat vágtam belőle. Ezt két helyen megtekertem, így lettek masni alakúak.

Sütőpapíros tepsire pakoltam őket, 1-2 cm-re egymástól. Ismét megkentük tojással, megszórtuk dióval, és előmelegített, 180 fokos légkeveréses sütőben 20 percig sütöttük. Ugyanezt elvégeztük a tészta másik felén is, összesen 30 darab született ebből az adagból.

Itt még sütés előtt

Hozzávalók a sajtos-szalonnáshoz:

500g mirelit leveles tészta

20 dkg bacon szalonna

20 dkg reszelhető sajt

1 tojás a kenéshez

Ugyanúgy jártunk el, mint a diósnál. A tésztát kb 4mm vastagságú téglalappá nyújtottuk. Ketté vágtuk, egyik fele ment kicsit pihenni. Másik felét megkentük tojással, rápakoltunk a bacont. Persze lehet szép csíkokban, az én kisfiam így oldatta meg.

Félbehajtottuk, és ezt is 1 cm-es darabokra vágtuk. Két helyen megtekertük, sütőpapíros tepsire tettük. Átkentük tojással, és jól megszórtuk reszelt sajttal.

180 fokos, előmelegített, légkeveréses sütőben ezek is 20 perc alatt sültek meg.

Julia

Búcsúztassuk az évet egy brutál finom, nagyon csokis sütivel. Ez megint egy olyan darab, amihez nem is írnék sok mindent, mert egyszerűen ki kell próbálni, meg kell kóstolni.

Nem bonyolult, nem igényel sütés előtt sok óra hűtést. Csak bekevered, 10 perc alatt sütöd. Ha van kedved töltöd, ha nincs, nem töltöd. Mondhatni mindegy, mert mindenhogy jó, de talán a közepén csokival mégiscsak  jobb. Ha már lúd…

Most úgy volt kedvem, hogy a férjemet kértem meg a süti fotózására. /Tőle tanulgatok fotózni én is./ Nagyon érdekes, hogy egy férfi szem mennyire másképp látja a sütit. Én általában szeretem fehéren, világosan fotózni a desszerteket, ő pedig téglán, zuzmóval, színesen fotózta. Nekem nagyon bejön, szeretem ezeket a képeket!

Hozzávalók a tésztához /15 db összeragasztott süti készült ebből/:

200g étcsoki

50g vaj

2 ek kakaó

2 egész tojás

100g kristálycukor

100g liszt

1 tk sütőpor

csipet só

Krémhez:

100g tejcsoki

50g vaj

fél narancs leve

Tésztához az étcsokit és a vajat vízgőz felett megolvasztottam, hozzáadtam a kakaót, jól eldolgoztam és hagytam kicsit hűlni. /Mikróban is lehet olvasztani, de akkor óvatosabban, sűrűn ránézve, kevergetve célszerű ezt űzni./

2 egész tojást a cukorral és a csipet sóval a robotgépem legnagyobb fokozatán kb 7 percig vertem, majd kanalanként hozzákevertem a sütőporos lisztet. Gép dolgozott tovább, én pedig hozzáöntöttem a csokis vajat is. Még pár perc kavar, és kész is van a tészta.

2 teáskanál segítségével, sütőpapírral ellátott tepsire pakoltam kis, diónyi gombócokat. / Egyik kanállal kimértem, másik segítségével próbáltam a papírra gömbölyíteni./ Kicsit ragad, nyúlik a tészta, de megsülve szépen kigömbölyödnek.

Előmelegített, nem légkeveréses sütőben, 180 fokon 10-12 perc alatt sülnek meg.  A tetejük gyönyörűen berepedezik. Ez nem egy kemény kekszes süti, hanem kicsit ragacsos, puhább, de mégsem omlós fajta. Nekem ezek a kedvenceim!

A krémhez megolvasztottam a tejcsokit, hozzákevertem a vajat, rányomtam a fél narancs levét. Jól eldolgoztam, és kitettem a hűvösre. Mikor sűrű krém állagú lett, megkentem vele a sütiket. Ha valaki jobban szereti az étcsoki ízét a krémben, természetesen használható az is.

Julia

Legjobbat hagytam a legvégére. Nekünk a stollen a kedvenc karácsonyi kalácsunk. Mikor még nem sütöttem, készen vettem a boltban. Most már persze magam sütöm. Imádom a gyúrását is, az illatát is, mikor sül. A kész kalács íze annyira finom, annyira karácsonyi!

Ezt a receptet férjem nagynénjétől örököltem, úgy jó, ahogy van!

Hozzávalók:

50dkg fehér búzaliszt

2 dl langyos tej

5 dkg friss élesztő

10 dkg porcukor

20 dkg vaj

1 egész tojás

1 tojássárgája

150 g mazsola

30 ml rum

100g apróra vágott mandula vagy dió

200g apróra vágott aszalt gyümölcs /én s.barackot, szilvát tettem bele/

150g apróra vágott kandírozott narancshéj /elkészítése itt/

10 db eldarabolt zselés szaloncukor /csokiborítás nélkülit vettem/

1 citrom reszelt héja

Kenéshez:

5 dkg vaj

porcukor

A cukros tejben felfuttattam az élesztőt. Egy jó nagy kelesztő tálba beleszitáltam a lisztet, hozzáadtam a kis /kb 1centis/ darabokra vágott vajat, tojást, élesztős tejet és a citrom reszelt héját. Kezemmel gyúrtam, amíg már nem éreztem a vajdarabokat.

Mazsolákra ráöntöttem a rumot, hagytam ázni benne. Majd az apróra vágott aszalt gyümölcsökkel, mandulával, narancs héjjal, zselés szaloncukorral együtt hozzáöntöttem tésztához. Az egészet jó alaposan átgyúrtam a kissé belisztezett pulton. Ez kb 15 percet vett igénybe. Kelesztőtálba tettem a nagy gombócot, és 90 percig meleg helyen magára hagytam.

Ennyi idő alatt kb a kétszeresére dagad. Kicsit átdolgoztam, és ketté osztottam.

Pár szót a formázásról: a hagyományos stollen forma /oválisra nyújtás, középen mélyedés, majd ráhajt/ nekem nem jött be. Sütés közben mindig elterült, túl lapos lett, szétsült az egész. Pedig próbálkoztam így is, úgy is… Németországban stollen formában sütik, de nekem nincs, nem is tudom lehet-e kapni itthon. Mindenesetre nem hiányzik, mert enélkül is szépre lehet sütni.

Tésztát a kezemmel kb 20×15 centis téglalappá lapogatom, és mint a bejglit feltekerem. Nekem ez jött be, így nem lesz lapos, nem csúszik szét sütés közben. Ebből az adagból mindig 2 kalácsot sütök.

A másik mód, hogy szilikon formában sütöm. Szoktam kuglófban, őzgerincben, vagy gyümölcskenyérben. Persze tudom, hogy eredetileg nem ilyenben kéne, de így megsütve annyira finom! Nem száraz, nem kemény. Elvégre ez a lényeg, nem?

180 fokra kapcsolom a sütőt. A légkeverést félidőben le szoktam venni. Ha feltekerve, /mint a bejgli/ sütöm, mindig teszek alá sütőpapírt. Formázás után már csak addig kel a tészta, amíg bemelegszik a sütő.

A sima feltekert 35 perc alatt megsül. Szilikonban kell még neki +10 perc. Nem kell megijedni, szép barna színe lesz.

Ahogy kiveszem, azon nyomban megkenem olvasztott vajjal a tetejét, oldalát. Utána jól beszórom porcukorral, majd ezt a műveletet még egyszer megismétlem. Ha ezzel megvagyok, még így melegen betekerem az egészet sütőpapírba, majd alufóliába, vagy folpackba. Mikor így hűtöm, a végeredmény mindig puhább lesz.

Még egy megjegyzés: szerintem ennek a kalácsnak a rum és a narancshéj adja meg a tökéletes ízét. Ha szaloncukor, vagy mandula nincs otthon az még nem gáz, de ezt a két dolgot én nem hagynám ki! A narancshéj elkészítéséről ide kattintva olvashattok. Idén nem volt időm egy napig áztatni, úgyhogy gyorsan megcsináltam amíg a tészta kelt.

Boldog Karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Szeretettel,

Julie&Julia

Tavasszal volt egy közös mókánk két kedvenc bloggeremmel, Limarával, és Judittal a Csak a puffin blogtól. Emlékeztek? Egy bizonyos szóról kinek milyen étel jut eszébe játék. Ide kattintva megtalálható a bejegyzés.

Remélem a többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon szerettük ezt a közös munkálkodást, ezért újra itt vagyunk együtt!

A szavunk ezúttal a KARÁCSONY volt, mi más. Most sem tudtuk, mit készít a másik, ez benne az izgalmas.

Nálam idén töltött pulyka lesz a karácsonyi menü, innen jött az ötlet.

Ez alapból egy tök egyszerű recept. Puha, lágy tésztába töltöttem mézeskalács fűszerrel párolt almát. A végeredmény mégis valami más, különleges, amilyen még nem volt.

Hozzávalók a tésztához:

4 nagy tojás

160g kristálycukor

4 ek olaj

4ek víz

160g liszt

1 tk sütőpor

Hozzávalók az almás töltelékhez:

1 kg alma

100g vaj

1 1/2-2 dl tej /amennyit felvesz a töltelék/

4 csapott teáskanál mézeskalács fűszer

5 ek méz

2-3 ek cukor

A tetejére:

2-2 1/2 dl habtejszín

1-2 ek porcukor

Egész tojásokat a cukorral gépi habverővel kb 10 percig jó habosra keverjük. Kanalanként hozzáadjuk a vizet és az olajat. Még 1-2 perc kavarás, és ki lehet kapcsolni a gépet. Hurrá! A lisztet és sütőport összedolgozzuk, majd egy kézi habverővel óvatosan hozzáforgatjuk a tojáshoz. Egy 26 cm átmérőjű, kapcsos tortaformába öntöttem, amibe előzőleg sütőpapírt vágtam.

Előmelegített, 180 fokos légkeveréses sütőben nekem 25 perc alatt megsült.

Amíg sült, elkészítettem a tölteléket.  Az almákat megpucoltam, és kb 1 centis darabokra vágtam. Egy lábasban megolvasztottam a vajat, rádobtam az almákat és pár percig pároltam. Jött a mézeskalács fűszer, /ha ez nincs éppen, vagy nem szeretitek, 1-1 tk fahéjjal és gyömbérrel is nagyon finom/ méz, cukor. Jól elkevergettem, majd felöntöttem másfél dl tejjel. 15-20 percig főztem, majd jól kivittem a hidegre hűlni.

Mikor már a tészta is, alma is kihűlt, jöhet a befejező művelet. Egy éles késsel körbevágtam a tészta pereme mellett, kb 1-2 centit hagyva. Szépen ki lehet szedni a tésztát belőle úgy, hogy az alján is maradjon 1-2 centi piskóta.

Amit kiszedtem, belemorzsoltam az almába, kezemmel összekevergetem. Ha esetleg még megkívánja, pár kanál tejet lehet hozzá tenni. A tészta alját megkentem barack lekvárral, és rákanalaztam az almás tölteléket.

Tejszínhabot a porcukorral jó keményre felvertem, rákanalaztam a tortára, megszórtam kevés fahéjjal, és tálalható is!

Julia

Ide kattintva találjátok Limara karácsonyi meglepetését

Itt pedig Juditét.